Prológus

Sziasztok!
A történet: Egy Hayle Elizabeth Sparks nevezetű lányról szól akinek unokatestvére Nathan Sykes. Igen, a jelenlegi The Wanted-os srác. Kicsi kora óta legjobb barátai, Siva, Tom, Max, Jay és Nathan. 2012-t írunk a történetben, mely nagy változás mindenki számára.**A történetben sokszor lesz visszaemlékezés.** A fiúk és Hayle Londonba költözik, ahol életük nem várt fordulatot vesz. A lány gőz erővel készül a londoni olimpiára, barátai új lemezükön dolgoznak. Na de hogy is kerül be a képbe a One direction, jelenleg idegösszeomlás szélén álló szívtiprója? Hayle félre teszi ellenszenvét és barátságot mer kötni a híres bandával? Meddig lehet titkolni ezt? És vajon legjobb barátai mit szólnak majd, hogy legfőbb ellenségeikkel látják, "kishúgukat"? A két banda talán MIATTA békél meg egymással? Vagy választás elé állítják? Mit választ Hayle? Bírja-e a feszültséget a tehetséges díjugrató? Az emlékek miért ismétlik meg egymást? Amikor a hullámok összecsapnak a fejük fölött lehet egy nyolc éves, naív kislány a remény egy szikrája? Mindent meg tudhatsz ha nyomon követed a történetet! :)

"Nincs emlék ember nélkül...de ember sincsen emlék nélkül!" Harry S.

 2000. május 17.

A barna hajú kisfiú idegesen tördelte a kezét és várt hogy az idegen kocsi behajtson az udvaruk elé. Ő a kicsi Nathan Sykes, aki nem rég töltötte be a 6-ot. Fiatal kora ellenére nagyon okos, és remekül zongorázik. Nem magasabb 1 méternél, de az ujjai az évek során megnyúltak, hála hobbijának. Az agyában az futott végig, vajon milyen lesz az új jövevény. A szülei szerint szép és aranyos kislány, aki a Hayle, azaz suhanc nevet viseli. Mikor utoljára találkoztak 2 éves volt, és csak egy csöpp, 1 éves babára emlékszik. Nathan imádja Manchestert, itt született és itt van a négy legjobb barátja, Max, Jay, Tom és Siva. Igaz ők egy évvel idősebbek, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy minden szabad percüket együtt töltsék. Az anyukájának a testvére, Hayle apukája. Ők angolok, de a leányzó anyukája francia származású ezért Párizsba költöztek. Most meg vissza. Abban a pillanatban Nathan levegőt is elfelejtett venni, mikor egy hatalmas fekete Jeep parkolt le előttük. A négy szülő boldogan ölelkezett, miközben ő csakis arra várt hogy kiszálljon az unokahúga is. S ekkor nyitódott az ajtó és kiugrált egy hosszú, sötétbarna, hajú, és szemű, vidám kislány. Kezébe baba helyett egy piros pöttyös gumilabda volt. Haja, egyszerűen lófarokba kötve volt. Rózsaszín ruha helyett, farmer, póló, pulcsi összeállítást viselt. Ki sem nézné belőle az ember hogy az anyukája divattervező, az apukája meg világhírű lovas tréner. A lány amikor meg látta hogy Nathan őt nézi kicsit alább hagyott az ugrálással, és óvatos léptekkel közeledett felé. Közben végigmérte, centiről- centire, s tetszett neki amit látott. Majd óvatosan megszólalt.

-Szija, Hayle Ejizabeth vadok! – köszönt pöszén és félve, a fiúnak meg elállt a szava hogy-hogy lehet valaki ennyire, tökéletes.

-Szia, én meg Nathan!  Én leszek a nagy tesód! Örökké vigyázni fogok rád!– mondta büszkén, mire a kislány is felbátorodott. Már csak azt várta hogy bemutathassa a barátainak. Mindkettőjük szája a füléig ért. A nagyobbik kinyújtott a kezét, amit a kisebbik boldogan fogadott el. Így sétáltak oda a felnőttekhez akik nevetve konstatálták a történteket. Úgy gondolták hogy ezen a napon egy barátság vette kezdetét, pedig annál többről volt szó. Sokkal többről. De erre csak később jöttek rá.

(1 hét múlva)

-Lizz, gyere már! – kiabálta már harmadszorra Nathan unokahúgának. Semmi. -Lizbeth! 

A kislány végre mint egy szélvihar süvített végig a lépcsőn, majd a srác nyakába vetette magát. Igazából már nagyon régen végzett, csak félt. Hogy mitől félt? Hát ez egyértelmű! Ki ne félne ha most készül meg ismerni 4, nála 2 évvel idősebb gyerekeket, akik ráadásul fiúk!? Nathan biztosította abban hogy kedvesek, aranyosak és bolondok. Vajon jóban leszünk? Vagy nem is fognak kedvelni? Talán én nem Őket? De hát Ők Nathan barátai, akkor biztos jóba leszünk! Ezek a gondolatok cikáztak a kis Sparks lány fejében, miközben, elköszönve szüleitől, barátja házába indultak. Leültek a Tv elé és 10 percre rá, az ajtón 4 életvidám srác rontott be. Max pillantotta meg először az új jövevényt és ledermedt. A többiek míg nem néztek oda, nem értették miért.

-Haver, mi a ba…- kezdte Siva, de Ő is észrevette. Már mindannyian úgy álltak mint a szobrok.

-Sziasztok, srácok. – köszönt Nath.

-Nathan, Ő meg kiáááúúúú! – rúgta bokán Tomot, Jay, hogy észbe kapjon.

-Sziasztok. – köszönt barátságosan Siva és James. A kislány közben csak állt és nézett. A kezei remegtek, de a szemében kíváncsiság csillogott.

-Bizonyára te vagy Hayle, Nath unokahúga. – mosolygott kedvesen Max. Akit a barátai csak Maknek becéznek.

-Aha. Én vadok. Te pedig bittos Max, Tom, Siva, és Ja…Ja… - sorolta a neveket, de Jamesét nem tudta kimondani.

-Mit szólnál a Jamiehez? Azt könnyebb kimondani. – segített neki, az említett. Hayle bólintott, Nathan pedig egy hálás pillantást küldött barátja felé.

-Várj, honnan tudtad hogy melyikünk, melyik? – fúrta az oldalát Tomnak a kíváncsiság.

-Nathan, azt mondta, Max a kopasz, Siva a magas, Jamie a göndör, és Tom a bolond. – magyarázta a kislány, mindenki nevetett kivéve az említett.

-Nathan Sykes ezt még meg bánod! – játszotta a dráma királynőt Tom.

-Látod, Lizz, én megmondtam, hogy nincs ki mind a négy kereke! – közölte kuncogva a kis Sykes fiú és legbelül reménykedett hogy ők így hatan, örökké együtt maradjanak. Csak sajnos ez nem lesz mindig ilyen egyszerű. Reménykedni, hogy ez a barátság mindent átvészeljen lehet... De vajon mit hoz a Jövő? 

Lizbeth "xx

 Kérlek titeket, ha tetszett a Prológus írjátok le a véleményeteket, hogy tudjam érdemes-e folytatnom. Az első és a második rész már kész. A fejezeteim elég hosszúak, szóval lesz olvasni való. A következőben egy nagyot ugrunk, 2012-be és már a One direction is kap egy kis szerepet. Valójában a 2. részbe kerülnek bele igazán. Ne aggódjatok, nem hagyom homályosan azt a 12 évet sem, mert a sok visszaemlékezéseknek is lesz ám szerepe!**még hozzá jó nagy**
Olyan szintű kérdéseim vannak még: szeretnétek-e a fejezetekhez illő zenét? Vannak-e egyéni kívánságaitok? Ez az első blogom szóval bocsi a bénaságaimért:)